Éppen ezért szeretnénk bevezetni egy-két olyan fogalmat, ami a magyar musical-közönség számára talán kevéssé ismert.

Ilyen például a „try-out.” Egy musical Amerikában nem kerül egyenesen a Broadway egyik színházába, hanem körútra indul az ország nagyvárosaiba, mely előadások alatt sokat változhat, sőt, rossz fogadtatás esetén a musical nem is jut el a Broadwayre. Angliában hasonló szerepe a „preview”-nak van, ami azonban az amerikai try-outtal ellentétben már a jövőbeni játszóhelyen történik. Igaz, a londoni bemutatók előtt is visznek darabokat Anglia más nagyvárosaiba és fesztiválokra, mielőtt megmérettetnének a West Enden. Mindkét ország esetében igaz, hogy ha eléri végső állomását a musical, úgy heti 7–8 alkalommal játsszák, folyamatosan. Sikeresnek az a show tekinthető, amelyik eléri a 1000–1200-as előadásszámot, vagy profitot termel.

Az általános londoni musical jegyár 20–50 angol font, míg a New York-i jegyárak 80–150 dollár között mozognak. Mivel azonban ezek a produkciók üzleti vállalkozások, amelyek számára minden eladott jegy számít, az előadás napján, sőt az előadás előtti percekben, akár negyed áron is kínálhatják a jegyeket, általában az erre szakosodott, ú.n. „last minute ticket office” jegyirodákban. Egy musical sikerét az eladott (de csak a teljes árú) jegyek száma alapján mérik Angliában. Amerikában a mérce az, hogy a musical mekkora bevételt hozott és így mennyi nyereséget termelt.

A Musical&Operett minden számban közöljük majd a külföldi top tízes musical-listákat.

Nyugaton egy produkció „feje,” eltérően a magyar gyakorlattól, nem a rendező, vagy a színházigazgató, hanem a producer. Ő irányítja a produkciós csoportot, ami többek között kibérli a színházat az előadás számára. A producer dönt arról is, hogy meddig éri meg színen tartani egy előadást, és hogy milyen művészeti és személyi változások legyenek egy darabban.

A két Actors Equity, az amerikai és a brit színészszakszervezet, igen erős védőbástyája tagjainak mindkét országban. Külön engedély szükséges például, hogy egy amerikai színész Angliában játszhasson — és fordítva.

A musicalek hangzóanyaga általában egy úgynevezett „highlighted,” rövidített formában jelenik meg először. Egyre gyakoribb, hogy énekes sztárokat kérnek föl, hogy egyéni stílusukban adják elő a dalokat. A hivatalos bemutató után adják ki az úgynevezett „cast recording album”-okat, amelyek már a teljes, eredeti színpadi zenei anyagot tartalmazzák, a színészek előadásában.

Ha egy musical „kifut” a Broadwayn, általában a világ más nagyvárosaiban folytatja sikertörténetét, vagy kevésbé fölkapott szereposztással turnézni indul. A West End-i sztár-musicalek pedig gyakran a Broadwayn menetelnek tovább.

Amerika legrangosabb színházi díja a TONY^Ó díj. Ezt kapja a legjobb musical és prózai darab is, épp úgy mint a legjobb színészek, szerzők és rendezők. Ugyan ilyen rangos elismerés Angliában az Oliver^Ó díj.

Suda Balázs Róbert